A villamosenergia-ágazat a kulcsa annak, hogy elérje a karbonsemlegességet a világ 2050-re – olvasható az Atradius hitelbiztosító tanulmányában. Az ágazati kutatás szerint az energiatermelés felel az üvegházhatású gázkibocsátás 75 százalékáért. A szektor átalakítása azonban nagyon lassan halad.
A karbonsemlegesség célja, hogy 1,5 Celsius foknál ne emelkedjen tovább a globális átlaghőmérséklet az évszázad végére – emlékeztet a hitelbiztosító a tanulmányában. Ennek eléréséhez 2030-ig jelentősen, 50 százalékkal kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást.
2020-ban, a pandémia idején átmenetileg csökkent a légkör szennyezése, de a következő két évben soha nem látott mértékben nőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása, és elérte a 2 millió éves csúcsot. Az Atradius országigazgatója szerint nehéz ellenállni az olcsó szénnek, miközben nő az energiaigény a világban.
„Az orosz-ukrán háború következtében megdrágult gáz helyett újra a szén lett a hagyományos erőművek fűtőanyaga, ez pedig azt eredményezte, hogy 36,8 gigatonna gáz került a légkörbe. A legnagyobb szennyező az energiaszektor. Ugyanakkor a klímavédelmi célok elérésnek alapja épp az energiatermelés tisztává alakítása. Ebből az következik, hogy ha ebben elakadás vagy késlekedés történik, a világunk nem lesz karbonsemleges 2050-re” – mondta Vanek Balázs.
A tanulmány szerint jelenleg a globálisan felhasznált energia 20 százaléka elektromos áram, és ez 50 százalékra ugrik majd 2050-re. A megtermelt áram fele már ebben az évtizedben is megújuló energiaforrásból származik majd, a karbonsemlegességi határidőre pedig ez eléri majd a 90 százalékot.
A gondot az jelenti, hogy jelenleg 8 ezer szénerőmű működik 90 országban, és ezek 2 millió embernek adnak munkát. A legszennyezőbb országok, Kína, az Egyesült Államok és India gázkibocsátását is főleg a szénerőművek okozzák.
Az Atradius tanulmánya felhívja a figyelmet, hogy a megújuló energia sajátossága a termelés napi és szezonális ingadozása. „A szél nem fúj egyenletesen, a napsütést akadályozzák a felhők, az ingadozó áramtermelés mellé pedig ugyanilyen változó fogyasztói igények társulnak. Az elektromos hálózat ennek megfelelő átalakítása felfoghatatlanul költséges” – mondta az országigazgató.
A hálózat jelenleg egyetlen országban sem alkalmas arra, hogy megfeleljen a karbonsemlegességgel járó kihívásoknak. A hitelbiztosító elemzői úgy kalkulálják, hogy a szükséges fejlesztés globálisan 60 ezer milliárd dollárba kerül majd 2023 és 2050 között.
Az Atradius elemzői szerint a villamosenergia-termelésben csak látszólagos, hogy nincs szükség innovációkra. Ezt a tévedést leginkább az okozza, hogy a már bevált szél- és napenergia a fő forrása a karbonsemleges energiatermelésnek.
„A kutatás-fejlesztés hosszadalmas dolog, és nem tudni, lesz-e eredménye. Az új forrásból származó energia is fontos szempont, de az is, hogyan kössük meg a kibocsátott gázokat a nem tiszta erőművekben” – jegyezte meg Vanek Balázs.
Ennek a technológiának (CCUS) a kutatását nehezíti, hogy nem csak lekötni, de tárolni is kell a szén-, a gáz- és a biomassza erőművek kibocsátott gázait. Ahhoz, hogy a világ már 2030-ra elérje a karbonsemlegességet, 1,300 megatonna széndioxidot kellene megkötni a légkörben. Ha nem sikerül fejleszteni a CCUS-technológiát, nem lehet majd átalakítani a mai szénerőműveket tisztább üzeműre, és be kell zárni ezeket. Ez azt is jelenti, hogy még több tiszta erőműre lesz szükség, ami még többe kerül majd.
Mivel ezeket a globális beruházásokat vagy ezek elmaradását kevéssé tudják befolyásolni a magyar vállalatok, saját ESG-stratégia felállítása lehet számukra a következő lépés. Ennek keretében az első számú feladat a karbontudatosság növelése, miközben csökkenteni kell a karbonlábnyomot, hogy a folyamat végén elérje a karbonsemlegességet az adott cég. Ebben motiváló lehet, hogy a bankok és hitelbiztosítók egyre nagyobb súllyal veszik figyelembe az ESG-eredményeket és -kockázatokat egy vállalati hitelképességi döntésnél.
Ma már a cégek értékét és megítélését az ESG-jellemzők is meghatározzák, ezek fontos szemponttá váltak a vállalati finanszírozásban. A nagyvállalatok ezért is kötelesek évente részletes fenntarthatósági jelentés közölni vállalatvezetési, környezeti és szociális teljesítményeikről is. Fontos tudni azt is, hogy az Európai Parlament tavaly jelentősen szélesítette a fenntarthatósági jelentésre kötelezett vállalatok körét.
„A magyar beruházás nagyon előrehaladott, ugyanakkor rendkívül komplex. Sok mindent újra kell gondolnunk ebben a projektben, rengeteg megoldandó feladat van, hogy az előnyt, amire Magyarország szert tett, valódi hozzáadott értékké, profittá tudjuk kovácsolni.”