A magyar munkavállalók szívesen dolgoznak más generációkhoz tartozó kollégákkal, a kapcsolódásokat azonban ritkán kezdeményezik – derül ki a Quantum Digitális Diákszövetkezet és a PwC Magyarország közös kutatásából.
A nyitottság adott, a kezdeményezés ritkább
A munkahelyi generációs együttműködésről gyakran a konfliktusok és a különböző munkavégzési szokások jutnak eszünkbe. A felmérésben adott válaszok ennél kedvezőbb képet mutatnak: az idősebb kollégákkal való együttműködés élvezetét átlagosan 4,18 pontra értékelték az ötfokú skálán.
Az együttműködések tudatos keresése ugyanakkor lényegesen alacsonyabb értéket kapott: az aktív kezdeményezés átlaga mindössze 3,43 pont volt. A két eredmény közötti különbség jól mutatja, hogy a nyitottság mellett szükség van a generációk találkozását segítő alkalmakra és közös munkahelyi helyzetekre.
A szervezetekben valamivel nagyobb a nyitottság a fiatalabb kollégák felé, mint az idősebbek irányába. A fiatalabb munkavállalók által hozott új szemlélet és technológiai ismeretek könnyen láthatóvá válnak, de az idősebb generációknál felhalmozott tapasztalat tudatosabb bevonásában még jelentős lehetőségek rejlenek.
Ugyanaz a munkahely, eltérő tapasztalatok
A generációs feszültségek megítélése határozott életkori mintázatot mutatott a felmérésben: a Z generáció érzékelte a legerősebben a generációs konfliktusokat és sztereotípiákat, őket az Y generáció követte, míg az X generáció és a Baby Boomerek alacsonyabb értékeket adtak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fiatalabb munkavállalókat több konfliktus éri. Inkább arra utalhat, hogy ugyanazoknak a helyzeteknek, kommunikációs mintáknak vagy vezetői visszajelzéseknek más jelentést tulajdonítanak az egyes korosztályok. Ami egy tapasztalt vezető számára természetes szakmai útmutatás, azt egy pályakezdő könnyen a pozíciójával vagy kompetenciájával kapcsolatos üzenetként értelmezheti. A generációk közötti együttműködést ezért sok esetben nem a szándékok különbözősége, hanem az eltérő értelmezési keretek befolyásolják.
A generációs feszültségek és a fejlesztési programok iránti fogékonyság között gyakorlatilag nem mutatkozott kapcsolat. A napi működésben több súrlódást érzékelő munkavállalók is nyitottak lehetnek a tudásmegosztásra és a közös tanulásra.
A Z generáció rácáfol a sztereotípiákra
A fiatal munkavállalókkal kapcsolatos feltételezések is megkérdőjeleződtek a válaszok alapján. Az idősebb kollégák felé mutatott együttműködési nyitottságban nem volt statisztikailag kimutatható különbség a generációk között. A Z generáció ugyanolyan nyitott az idősebb munkatársakkal való közös munkára, mint az idősebb korosztályok.
A tudásmegosztási és tanulási aktivitás területén ráadásul a Z generáció érte el a legmagasabb értéket, megelőzve az Y generációt is. A legfiatalabb munkavállalóknál ugyanakkor a támogató szervezeti légkör önmagában kevésbé ösztönzi a fejlesztési programokban való részvételt. Számukra ez inkább alapelvárás; a fejlődéshez jól látható szakmai lehetőségekre, valós feladatokra és egyértelmű előrelépési utakra van szükség.
„A fiatal munkavállalók alapvető elvárásai nem különböznek az idősebb generációkétól. Szeretnének fejlődni, visszajelzést kapni és értelmes munkát végezni. A különbség a többi generációhoz képest inkább abban látható, hogy ezekre gyorsabban és tudatosabban tartanak igényt. Az eredmények alapján a generációk közötti együttműködésnek kevésbé a nyitottság szab határt, sokkal inkább az, hogy mennyi lehetőségük van egymástól tanulni a napi munkavégzés során” – hívta fel a figyelmet Bőhm Zsombor, a Quantum Diákszövetkezet társalapítója és vezetője.
A tudásmegosztás kultúrája többet számít, mint a szimpátia
A kutatás regressziós elemzése szerint a mentoring-, tréning- és tudásátadási programok iránti nyitottság legerősebb magyarázó tényezője a szervezet tudásmegosztási kultúrája. A generációkon átívelő fejlesztések iránt ott nagyobb a fogadókészség, ahol a kérdezés, a kölcsönös segítségnyújtás és az egymástól való tanulás már a napi működés része.
Ezt erősíti az is, hogy a válaszadók a csapatalapú tudásátadást magasabbra értékelték, mint a formális mentoringprogramokat. A közös projektek, a vegyes összetételű munkacsoportok, a rendszeres tapasztalatcserék és a munkafolyamatokba épített tudásátadás sok esetben hatékonyabbnak bizonyulhatnak, mint az elkülönülő, felülről vezérelt fejlesztési programok.
„A generációkról szóló beszélgetések középpontjában gyakran a pályakezdők állnak, a munkahelyek működését azonban ma elsősorban az X és az Y generáció alakítja. Egyre több vállalatnál dolgozik együtt négy generáció, az Alfa generáció megjelenésével pedig hamarosan öt korosztály is találkozhat ugyanazon a munkahelyen. Ebben a környezetben a tudás átadása már nemcsak külön HR-program, hanem a szervezeti működés meghatározó eleme kellene, hogy legyen” – mondta Cserjés-Kopándi Ildikó, a PwC Magyarország szakértője.
Az Y generáció összekötő szerepe felértékelődhet
A megkérdezettek körében a milleniálok mutatták a legalacsonyabb tudásmegosztási aktivitást és a legalacsonyabb nyitottságot a generációs fejlesztési programok iránt. Ennek egyik lehetséges magyarázata az Y generáció sajátos szervezeti pozíciója: egyszerre kapcsolódnak az idősebb vezetői rétegekhez és a fiatalabb munkavállalókhoz, gyakran jelentős szakmai és operatív terhelés mellett.
Ez a helyzet különösen érdekessé teszi ezt a korosztályt a szervezetfejlesztés szempontjából. Az Y generáció gyakran közvetítő szerepet tölt be a különböző munkatapasztalatú és eltérő munkavégzési szokásokkal rendelkező kollégák között, ezért számukra még fontosabb lehet, hogy a tudásmegosztás a napi munkafolyamatok részévé váljon, és ne újabb, önálló feladatként jelenjen meg.
„A generációk közötti együttműködés valódi értékét az teremti meg, amikor a különböző korosztályok nemcsak együtt dolgoznak, hanem tudatosan tanulnak is egymástól. A kölcsönös mentoring lehetőséget ad arra, hogy a tapasztalat, az üzleti szemlélet és a digitális készségek két irányban áramoljanak a szervezeten belül, erősítve a tudásmegosztást és az alkalmazkodóképességet. Ahol ez a kapcsolat természetessé válik, ott a generációs sokszínűség versenyelőnnyé formálható” – mutatott rá Cserjés-Kopándi Ildikó.
„Kis ország vagyunk, ahol annak idején az atomenergia-ipar nem a dekarbonizációs törekvések miatt indult el, hanem azért, mert jelentős szén- és vízenergia híján megbízható energiaforrásra volt szükségünk.”