
A napenergia-hasznosítás évtizedek óta fennálló hatékonysági korlátját egy különleges atomi szerkezet vizsgálatával győzik le. Drasztikusan esik a töltésből eredő veszteség.
A napenergia-ipar évtizedek óta küzd egy látszólag feloldhatatlan ellentmondással: azok az anyagok, amelyek a leghatékonyabban nyelik el a fényt, általában a legrosszabbul teljesítenek az energia elektromossággá alakításában. Az Oxfordi Egyetem kutatói azonban bejelentették:
találtak egy olyan félvezetőt, amely képes áttörni ezt a technológiai gátat, és a felfedezés alapjaiban változtathatja meg a jövő napelemeinek tervezését.
A napelemek működésének alapja, hogy a félvezetők elnyelik a napsugárzást, aminek hatására negatív töltésű elektronok és pozitív töltésű „lyukak” jönnek létre. Az áramtermelés kulcsa, hogy ezeket a töltéseket össze kell gyűjteni, mielőtt találkoznának és semlegesítenék egymást. A probléma eddig az volt, hogy az erős fényelnyelő képességű anyagokban a rekombinációnak nevezett folyamat túl gyorsan zajlik le, így az energia jelentős része kárba vész.
Megtalálták az ideiglenes tározót
A kutatócsoport a bizmut-szulfid vizsgálata során jött rá, hogy ez az anyag rendhagyó módon viselkedik: az elektronikus szerkezete tartalmaz egy olyan másodlagos útvonalat, amely egyfajta biztonsági tárolóként funkcionál a töltések számára. Míg a legtöbb anyagban a töltések azonnal eltűnnek, itt a részecskék az idejük nagy részét egy alacsonyabb energiaszintű állapotban töltik, ahol sokkal lassabban következik be a veszteség.
„A munkánk bizonyítja, hogy ez az ellentmondás nem elkerülhetetlen” – nyilatkozta a Laura Herz professzor, a Nature-ben frissen közzétett tanulmány levelező szerzője. A fizikus kiemelte: feltárták, miként képes ötvözni egy szokatlan elektronikus szerkezet az erős fényelnyelést a jóval lassabb rekombinációval. „Ezzel egy olyan új elvet azonosítottunk a félvezetők tervezéséhez, amely segíthet a napenergia hatékonyabb kinyerésében.”
A mérésekhez ultragyors terahertz-spektroszkópiát és rendkívül rövid lézerimpulzusokat használtak, amivel a töltések mozgását egészen az abszolút nulla fok közeli hőmérsékletig tudták követni. Az eredmények megdöbbentőek: szobahőmérsékleten ez a különleges elrendezés körülbelül 75 százalékkal lassítja a töltésvesztés ütemét a hagyományos, hasonló fényelnyelésű anyagokhoz képest.
Útmutató a jövő napenergia-iparának anyagaihoz
A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a kutatók által „pszeudo-direkt” félvezetőnek nevezett mechanizmus nem csupán a bizmut-szulfidra lehet jellemző. A számítások szerint az adatbázisok szűrésével vagy tudatos mérnöki tervezéssel más, hasonló tulajdonságú vegyületeket is előállíthatnak a jövőben.
„Felfedezésünk azért különösen izgalmas, mert nem csupán egy meglévő félvezető-tulajdonságot javítottunk fel, hanem a félvezetők viselkedésének egy teljesen új módját azonosítottuk” – magyarázta Herz. A professzor szerint ez a mechanizmus térképet ad ahhoz, hogy további, hasonlóan előnyös tulajdonságokkal rendelkező anyagokat fedezzenek fel vagy tervezzenek meg.
Bár a tanulmány egy fizikai alapvetést bizonyít, és nem kész, kereskedelmi forgalomba hozható napelemek tervezését mutatja be, a technológiai következmények nagy horderejűek lehetnek.
A hosszabb életű töltések nemcsak a hagyományos napelemek hatásfokát növelhetik, hanem több időt biztosíthatnak azoknak a kémiai reakcióknak is, amelyek a napfényt közvetlenül alakítják üzemanyaggá. A nemzetközi együttműködésben megvalósult projekt következő szakaszában azt vizsgálják, hogy ez a fizikai mechanizmus hogyan ültethető át a napelemek gyártásba.
Címlapkép: Laura Herz
„Kis ország vagyunk, ahol annak idején az atomenergia-ipar nem a dekarbonizációs törekvések miatt indult el, hanem azért, mert jelentős szén- és vízenergia híján megbízható energiaforrásra volt szükségünk.”