A versenyautókban használt teljesítményelektronika átvétele segíti megépíteni az energiaipar egyik nagy reménységét. A mikroreaktorok első tesztje sincs már messze.
A Forma–1-ben kiforrott technológia a versenypályák boxutcájából vándorol át az atomenergia-iparba. A megoldás a mikroreaktorokat fejlesztő, amerikai Antares és a versenyautókban használt teljesítményelektronikát építő brit Motion Applied összefogásának köszönhető. A cégek Business Wire-on megjelent közleménye szerint a közös cél az, hogy a berendezések gyorsabban piacra kerüljenek, elkerülve a kifejezetten nukleáris célú alkatrészek hosszadalmas fejlesztését.
A reaktor áramátalakító egységét a brit vállalat elektronikája vezérli majd.
„A vertikális integráció eszköz, és nem megmásíthatatlan elv. Bevált megoldást hasznosítunk gyorsabban és töredékáron” – hangsúlyozta Dr. Rian Bahran, az Antares nukleáris igazgatója.
„Az autóversenyzésben vasárnaponként, mindenki szeme láttára derül ki, hogy működik-e az alkatrészed, aztán a következő héten az egészet kezded elölről. Ez a fajta nyomás olyan megbízhatóságú alkatrészeket eredményezett, amilyenekkel a nukleáris ipar – a gyártási volument tekintve – sosem tudott versenyezni” – mutatott rá Luiz Oliveira, a cég korábban F1-es csapatoknál dolgozó termékfejlesztési mérnöke.
Bár az F1-es elektronika jól tűri az extrém rázkódást és a nagy hőingadozást, az atomreaktorok belső sugárzási környezete teljesen másfajta fizikai terhelést jelent – ennek ellenére a közlemény nem részletezi a nukleáris minősítés és a sugárállóság pontos követelményeit, ahogy egyelőre arról sincs információ, hogy nukleáris környezetben vajon milyen kiegészítő minősítéseket igényelhet a rendszer.
Ellentmondásos információk az új atomreaktor körül
A berendezés működési elve körül korábban téves információk is megjelentek a hazai sajtóban, amelyek folyékony nátriumos hűtésről számoltak be. A rendszer ezzel szemben teljesen folyadékmentes, hőcsöves primer körrel és zárt nitrogén-Brayton-ciklussal dolgozik.
Ennél az eljárásnál forró nitrogéngáz hajt meg egy kisméretű gázturbinát, így a villamosenergia-termeléshez egyáltalán nincs szükség vízhűtésre.
A tervezett, konténernyi méretű, száz kilowattos nagyságrendű mikroreaktorokat TRISO-üzemanyaggal szerelik fel, ami jelentősen javítja a biztonságot. Az uránt apró, szénnel és kerámiaréteggel burkolt mikrogolyókba zárják, amelyek extrém hőmérsékleten sem olvadnak meg, megakadályozva a radioaktív anyagok környezetbe jutását.
Az amerikai hadsereg egyébként az ún. Janus programban, augusztusban választotta ki az Antarest egy Fort Bragg-i projektre, a légierő pedig áprilisban említette a céget saját energiaügyi kezdeményezése kapcsán. A fejlesztő ezzel párhuzamosan többéves üzemanyag-szerződést kötött a Standard Nuclear vállalattal.
A fejlesztési menetrendet februárban rögzítették, miután a programot tavaly decemberben egy 96 millió dolláros, vagyis több mint 30 milliárd forintos tőkebevonással alapozták meg. Az első áramtermelő prototípus tesztelését 2027-re, az első éles telepítéseket pedig 2028-ra tervezik.
Címlapkép: Gergana Stefanova / Unsplash
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.
