Szeptemberben indul a bizalmi vagyonkezelők ellenőrzése

Akik felkészülhetnek…

Szokatlan, hogy ne a NAV maga jelölje ki a bvk-kra vonatkozó ellenőrzési iránycélokat, hanem azokat a jogalkotó törvényben határozza meg számára. Most mégis ez történik. Ha azt a jelenlegi formájában elfogadják, akkor egy törvényjavaslat értelmében a NAV-nak 2026. augusztus 31-étől ellenőrzést kell lefolytatnia a bizalmi vagyonkezelők által kezelt vagyonok és a magánalapítványok tekintetében.

Az ellenőrzések a mostani javaslat szerint két ütemben zajlanának: az adóhatóságnak első körben azokat a kezelt vagyonokat kell vizsgálnia, amelyek vagyonkezelőjét 2023. szeptember 12. előtt vették nyilvántartásba. Ezt követné 2028. január 1-jétől egy általános, valamennyi kezelt vagyonra kiterjedő ellenőrzés.

A javaslat szigorát jól jelzi, hogy a vagyonkezelési jogviszony megszűnése sem jelent kibúvót az ellenőrzés alól, ilyen esetben az ellenőrzést a NAV a vagyonrendelővel, az alapítóval, illetve a csatlakozóval szemben folytatja le. A javaslat ugyanakkor nem írja felül az általános adóelévülési szabályokat, így a NAV is csak e korlátok között ellenőrizheti a vagyonkezelési struktúrákat.

„A javaslat az ellenőrzések lefolytatására nem állapít meg külön eljárási szabályokat, így azok az általános szabályok szerint folynának le. Elvileg tehát a NAV-ra van bízva, hogy az egyes vagyonkezelési jogviszonyokat csak egy lazább jogkövetési vizsgálatnak veti-e alá, vagy az adóellenőrzés teljes szigorával csap-e le a kezelt vagyonokra” – mondja Bereznai Henrik, a Jalsovszky szenior ügyvédje.

Mire kíváncsiak?

Az ellenőrzések célja várhatóan azoknak a vagyonkezelési struktúráknak a feltárása és szankcionálása lesz, amelyeket az érintettek azzal a céllal hoztak létre, hogy korábban megszerzett vagyonelemeket felértékeljenek, majd az így keletkezett nyereséghez azonnal, adómentesen hozzáférjenek. Az ellenőrzések várhatóan vizsgálni fogják a dokumentációk teljességét is és pontatlanság esetén mulasztási bírságot fognak kiszabni. Szintén várható a kezdeményezetti kifizetéseknek álcázott, egyébként más üzleti szándékot leplező juttatások feltárása.

A vizsgálat során az adóhatóságnak a vagyonkezelési szerződéseket nem elnevezésük, hanem tényleges tartalmuk szerint kell majd vizsgálnia. Ebben a körben a NAV-nak figyelembe kell vennie, hogy ki kezdeményezte a vagyonrendelést, volt-e annak bármilyen, az adóelőny megszerzésén túlmutató célja, ki gyakorolta a tényleges kontrollt a vagyonkezelés felett, vagy hogy mikor és miért került sor vagyonjuttatásra.

„A javaslat külön vizsgálandó szempontként emeli ki a vagyonkezelési jogviszony fennállásának időtartamát, valamint a vagyonrendelés és az első vagyonjuttatás között eltelt időt. Ez borítékolhatóan azt jelenti, hogy azok a vagyonkezelések, amelyekben a kedvezményezett rövid időn belül jutott kifizetéshez, különösen szigorú elbírálás alá esnek majd” – hívja fel a figyelmet Baráti Ákos, a Jalsoszky partner ügyvédje.

A példálózó felsorolás alapján a NAV-nak kifejezetten vizsgálnia kell a közreműködő tanácsadók és ügyvédek előkészítő tevékenységét is, így például a szerződéskötést ösztönző tanácsadói kommunikációt és a különböző szerződéstervezeteket. Ez egyúttal felveti azt a kérdést, hogy a bizonyítás során miként kezelhetők az ügyvéd és ügyfele közötti, ügyvédi titoknak minősülő közlések.

Az ellenőrzés ezért várhatóan jóval túlmutat majd a vagyonkezelési szerződés áttekintésén: a NAV bekérheti és egymással összevetheti a létrehozást megelőző levelezéseket és szerződéstervezeteket, a vagyonértékeléseket, a vagyonkezelői döntéseket és vagyonjuttatási kérelmeket, a banki és számviteli nyilvántartásokat, valamint a vagyonrendeléstől az esetleges értékesítésen át a vagyonjuttatásig vezető teljes pénz- és eszközutat. Ennek során az érintetteket is nyilatkoztathatja, és azt is vizsgálhatja, hogy a vagyonkezelő ténylegesen ebbéli minőségében járt-e el, illetve a könyvelés, a bevallások, az adatszolgáltatások és a tényleges pénzmozgások összhangban állnak-e egymással.

Mi lehet a vége?

Ha a NAV arra jut, hogy a konstrukció elsődleges célja az adótörvények megkerülése volt, vagy az más szerződést álcázott, az adóelőnyt megtagadhatja, az ügyletet valódi tartalma szerint átminősítheti és adókülönbözetet állapíthat meg. Ehhez késedelmi pótlék és főszabály szerint az adóhiány 50 százalékának megfelelő adóbírság társulhat; eltitkolt bevétellel vagy hamis, meghamisított, illetve megsemmisített bizonylatokkal, könyvekkel vagy nyilvántartásokkal összefüggő adóhiánynál az adóbírság mértéke akár az adóhiány 200 százaléka is lehet. A hibás vagy elmulasztott nyilvántartás, bevallás vagy adatszolgáltatás pedig adókülönbözet nélkül is önálló mulasztási bírságot vonhat maga után.

Jobb felkészülni, mint improvizálni

A javaslat alapján egy átfogó, a vagyonkezelési jogviszonyokban részt vevő valamennyi személyt érintő ellenőrzési hullámra kell számítani. Ha nem szeretnénk, hogy a NAV pusztán a megkötött szerződések és a kifizetett juttatások alapján mondjon ítéletet az általunk kezelésbe adott vagyon vélt vagy valós rendeltetéséről, akkor elengedhetetlen, hogy előre, megfelelően összeállított dokumentációval várjuk a NAV megkereséseit.

A vizsgálat során fontos, hogy képesek legyünk a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezettek közötti kapcsolatot dokumentumokkal bemutatni (legyen szó korabeli tájékoztató anyagról, levélváltásról vagy az érintettek egybehangzó nyilatkozatáról). Elengedhetetlen az is, hogy igazolni tudjuk: a vagyonrendeléskori értékelés – különösen a szerzési értékhez viszonyítva – megfelelő volt, és arra lehetőleg független értékelő bevonásával, piaci adatok alapján került sor. Szintén fontos annak dokumentálása, hogy a pénzmosási szabályok teljeskörűen betartásra kerültek a vagyonrendelés során.

Ugyanígy pontos és átlátható kimutatásokkal kell tudnunk bemutatni a vagyonkezelés módját, a kezelt vagyon esetleges átalakulását és a vagyonjuttatások indokát, körülményeit és tényleges megvalósulását. Csak így igazolható kétség esetén, hogy a vagyonkezelést valós gazdasági és/vagy családi célok hívták életre.