Hét évnyi szünet után, 2026. július 1-jétől újra életbe lép a reklámadó Magyarországon. A Grant Thornton legfrissebb elemzése szerint a szabályozás visszatérése kritikus adminisztrációs feladatokat ró a hirdetőkre és a közzétevőkre egyaránt. Mivel az adóév közben tér vissza, a vállalatoknak már most tavasszal fel kell készíteniük belső folyamataikat és szerződéses rendszereiket, hogy elkerüljék a súlyos mulasztási bírságokat és a kettős adózás kockázatát.
A reklámadó újbóli bevezetése nem csupán adótechnikai kérdés: a médiapiac, a hirdetők és a reklámügynökségek működésére egyaránt hatással lesz.
A reklámadó történeti háttere: viták, jogi eljárások, felfüggesztés
A reklámadó felfüggesztése 2019. július 1-jén kezdődött, miután az Európai Bizottság a szabályozás egyes elemeit tiltott állami támogatásnak minősítette. A jogvita végül a magyar álláspontot igazolta: 2021-ben az Európai Unió Bírósága is kimondta, hogy a magyar reklámadó összhangban van az uniós joggal. Ennek ellenére a kormány a felfüggesztést évről évre meghosszabbította.
A 2025-ös őszi adócsomag azonban fordulópontot jelentett: a felfüggesztést már csak fél évvel hosszabbították meg, ami gyakorlatilag előrevetítette, hogy 2026. július 1-jén a reklámadó és minden kapcsolódó adminisztratív kötelezettség visszatér.
Ki az adóalany? A közzétevő és a megrendelő is érintett
A jelenlegi szabályozás szerint a felfüggesztés 2026. június 30-án lejár, és 2026. július 1-jétől a reklámadó ismét hatályos lesz. A visszatérés tehát év közben történik, ami mindig extra adminisztratív terhet jelent a vállalkozások számára, hiszen a belsős folyamatokat az év során kell kialakítani.
A reklámadó két fő adóalanyi kört határoz meg:
– Reklámközzétevő: médiatartalom-szolgáltatók, sajtótermékek kiadói, szabadtéri reklámhordozók üzemeltetői és a magyar nyelvű online felületek.
– Reklám megrendelői: ők akkor válnak adóalannyá, ha havi reklámköltésük meghaladja a 2,5 millió forintot, és nem rendelkeznek a közzétevőtől származó nyilatkozattal az adó megfizetéséről.
A nyilatkozat hiánya azonban nem minden esetben eredményez adókötelezettséget, a megrendelő akkor sem válik adóalannyá, ha
– a közzétevő szerepel a NAV honlapján közzétett nyilvántartásban, vagy ha
– a megrendelő igazoltan kéri a nyilatkozatot – azt 10 munkanapon belül nem kapja meg, és ezt a körülményt bejelenti a NAV felé.
Mi minősül reklámadó-köteles tevékenységnek?
A reklámadó kizárólag az ellenszolgáltatásért történő reklámközzétételre terjed ki, a saját célú reklám nem adóköteles. A szabályozás széles körű megjelenési formákat érint: a televíziós és rádiós hirdetésektől kezdve a sajtótermékeken és szabadtéri felületeken át egészen a járműveken, ingatlanokon, nyomtatott anyagokon és internetes felületeken megjelenő reklámokig.
A reklámadó alapja és mértéke
A reklámadó alapja a közzétevők esetében a reklámközzétételből származó éves nettó árbevétel.
A közzétevők esetében az adó mértéke egységesen 7,5 százalék, ugyanakkor az első 100 millió forint adóalap adómentes. Ez a mentesség de minimis támogatásnak minősül, amelyet a vállalkozásnak a vonatkozó uniós szabályok szerint kell nyilvántartania és figyelembe vennie. A 100 millió forintos küszöb a kisebb médiavállalkozások jelentős részét teljes mértékben mentesítheti az adófizetés alól, ugyanakkor a nagyobb szereplők esetében érdemi adóterhet eredményez.
Amennyiben a reklámközzétevő kapcsolt vállalkozásként működő reklámértékesítő ügynökségen keresztül jár el, úgy az adóalapjának megállapítása során speciális szabályokat kell figyelembe vennie.
Amennyiben a megrendelők nem tudnak semmilyen mentességgel sem élni (közzétevőtől nyilatkozat, közzétevő NAV honlapon megtalálható, nyilatkozat elmaradásának bejelentése a NAV-nak) akkor az adókötelezettség akkor merül fel, amikor a havi reklámköltés meghaladja a 2,5 millió forintot. A 2,5 millió forintos havi küszöb feletti rész után 5 százalék adót kell fizetni. A megrendelői adóalap meghatározása során nincs éves arányosítás, vagyis a 2026. július 1-jét követő hónapokban a teljes havi költést kell vizsgálni. Ez a szabály különösen azoknál a vállalkozásoknál jelenthet többletterhet, amelyek nagy volumenű, kampányszerű reklámköltéseket valósítanak meg.
A közzétevők évente egyszer kötelesek bevallani és megfizetni a reklámadót, az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig (ez naptári éves adózóknál május 31-ét jelenti). Emellett két alkalommal adóelőleget is fizetniük kell (naptári éves adózóknál ez július 20. és október 20.), valamint továbbra is fennáll az előleg-kiegészítési kötelezettség, amely az adóév utolsó hónapjának (naptári éves adózók esetében december) 20. napjáig esedékes. A befizetett előlegek és az éves adó közötti különbözetet az éves bevallás benyújtásával egyidejűleg kell rendezni.
A megrendelők ezzel szemben havi bevallásra kötelezettek: a tárgyhót követő hónap 20. napjáig kell benyújtaniuk a bevallást és megfizetniük az adót (ez gyakorlatilag egybeesik a havi áfabevallások benyújtási határidejével). Ez a gyakoribb bevallási kötelezettség jelentős adminisztratív terhet róhat azokra a vállalkozásokra, amelyek nagy számú reklámszámlát kezelnek, vagy több közzétevővel állnak szerződésben.
Bírságszabályok változása: enyhülő, de továbbra is szigorú rendszer
A reklámadóhoz kapcsolódó bírságszabályok az elmúlt években jelentősen átalakultak, részben az Európai Unió Bíróságának C‑482/18. (Google Ireland) ügyben hozott ítélete nyomán. A korábbi, akár 1 milliárd forintig terjedő szankciók aránytalannak bizonyultak, különösen a külföldi szolgáltatók esetében, ezért a jogalkotó egy fokozatos, többlépcsős bírságolási rendszert vezetett be. Az új szabályozás lényege, hogy a mulasztási bírság csak végső eszközként legyen alkalmazható, és minden esetben előzze meg egy adóhatósági felhívás.
Azoknak a közzétevőknek, akiket a NAV még egyetlen adónemben sem vett nyilvántartásba, a reklámközzétételi tevékenység megkezdését követő 30 napon belül be kell jelentkezniük az adóhatósághoz a megfelelő nyomtatványon. A bejelentkezési kötelezettség elmulasztása esetén az adóhatóság először 15 napos határidővel felhívja az adóalanyt a kötelezettség teljesítésére. Ha a felhívás eredménytelen, a NAV legfeljebb 10 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki, majd ismételten felhívja a mulasztó adózót a kötelezettség teljesítésére. Minden további mulasztás újabb, akár 10 millió forintos bírságot vonhat maga után. Fontos könnyítés, hogy ha az adóalany a felhívásra teljesíti a bejelentkezést, a legutóbb kiszabott bírságot a NAV köteles elengedni, a korábbiakat pedig mérsékelheti.
A nyilatkozattételi kötelezettség megsértése esetén a szabályozás hasonló logikát követ, de eltérő bírságösszegekkel. Ha a közzétevő nem adja ki a megrendelő számára a reklámadó‑nyilatkozatot, a NAV először felhívja a nyilatkozat pótlására, és figyelmezteti, hogy mulasztás esetén 500 ezer forintos bírságot kell fizetnie. Ha a nyilatkozattételt ugyanazon megrendelő részére ismételten elmulasztja, és nem pótolja a NAV által kitűzött határidőn belül, úgy a bírság már 10 millió forint, ami duplikálódik minden további eredménytelenül eltelt határidő lejártát követően. Itt is érvényesül a méltányosság: ha az adóalany a felhívásra teljesíti a kötelezettséget, a legutóbbi bírságot a NAV elengedi, a korábbiakat pedig mérsékelheti.
A bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a jogkövetkezmény eltérő: a NAV nem bírságot szab ki első körben, hanem adóellenőrzést indít, és az adót becsléssel állapítja meg. Ez különösen hátrányos lehet, mivel a becslés során az adóhatóság a rendelkezésére álló információk alapján – jellemzően konzervatív módon – határozza meg az adóalapot és a fizetendő adót.
Az új bírságszabályozás összességében enyhébb és arányosabb, mint a korábbi rendszer, ugyanakkor továbbra is jelentős kockázatot jelenthet azok számára, akik nem fordítanak kellő figyelmet a bejelentkezési, nyilatkozattételi és bevallási kötelezettségek pontos teljesítésére. A reklámadó visszatérésével ezért különösen fontos a nyilatkozatkezelési folyamatok, a szerződéses dokumentáció és a reklámköltések adminisztrációjának felülvizsgálata.
Gyakorlati teendők 2026 tavaszán
A reklámadó 2026. július 1-jei visszatérése miatt a vállalkozásoknak célszerű már a tavaszi időszakban megkezdeni a felkészülést, különösen azért, mert az adó év közben lép hatályba, ami mindig többlet adminisztrációval és értelmezési kérdésekkel jár.
Szerződések felülvizsgálata: első lépésként érdemes áttekinteni a vállalat reklámköltéseit, a reklámügynökségekkel és médiapartnerekkel kötött szerződéseket, valamint a nyilatkozatkérések és -kezelés belső folyamatát. A megrendelői adókötelezettség ugyanis kizárólag akkor merül fel, ha nincs a közzétevőtől származó érvényes nyilatkozat, ezért a nyilatkozatkezelés rendezettsége kulcsfontosságú lesz.
Komplex szolgáltatások szétválasztása: külön figyelmet igényelnek a komplex szolgáltatások, amelyek többféle elemet tartalmazhatnak (például kreatív szolgáltatás, médiavásárlás, gyártás, tanácsadás). Ezek esetében a vállalkozásoknak meg kell határozniuk, hogy a szolgáltatás mely része minősül reklámközzétételnek, és mely részek nem tartoznak a reklámadó hatálya alá. A szétválasztást megfelelően alátámasztható módon dokumentálni kell, hiszen egy esetleges adóellenőrzés során a NAV külön vizsgálhatja, hogy a reklámadó-alap megállapítása jogszerűen történt-e.
Belső kontrollok kialakítása: a vállalkozásoknak célszerű áttekinteniük az adminisztratív folyamataikat is: ki kéri be a nyilatkozatokat, ki ellenőrzi azok meglétét, hogyan történik a reklámszámlák könyvelése, és milyen belső kontrollok biztosítják, hogy a megrendelői adókötelezettség ne maradjon rejtve. A reklámadó visszatérése számos vállalatnál újra szükségessé teszi a belső felelősségi körök kijelölését és a folyamatok formalizálását.
A reklámadó visszatérése jelentős adminisztratív terhet ró a gazdaság szereplőire, de az időben megkezdett felkészülés minimalizálhatja a pénzügyi és jogi kockázatokat.
Az akkuyui atomerőmű építésén dolgozó török vállalatok meghívást kaphatnak a Paks II projekt építésébe – jelentette ki Alekszej Lihacsov, a Roszatom orosz állami atomenergetikai vállalat vezetője.