A nyári szabadságok időszakában évről évre ugyanazok a kérdések merülnek fel a munkahelyeken: ki dönt a szabadság időpontjáról, köteles a munkáltató teljesíteni a munkavállaló kérését, kiadható előre a még meg nem szerzett szabadság, vagy éppen kötelező nyáron kivenni az időarányos szabadságot. A legtöbb konfliktus nem a szabályok megszegéséből, hanem azok félreértéséből adódik. A Niveus összefoglalta, mire érdemes figyelniük a munkáltatóknak ezekben a hónapokban.
„A legnagyobb tévhit továbbra is az, hogy a szabadság időpontjáról kizárólag a munkavállaló dönt. A valóságban a szabadságot a munkáltató adja ki, ugyanakkor köteles meghallgatni a munkavállaló kérését. Évente hét munkanap szabadság időpontjáról a munkavállaló rendelkezhet, a fennmaradó napok kiadásáról pedig – a törvényi szabályok betartásával – a munkáltató dönt. Gyerekes munkavállalóknál ehhez még hozzáadódik a gyerekek után járó pótszabadság” – mondta Bartók Szandra, a Niveus bérszámfejtés szakmai vezetője.
A nyári hónapok különösen nagy kihívást jelentenek a cégek számára. Egyes ágazatokban ilyenkor van a legnagyobb munkaterhelés, más vállalkozásoknál pedig a nyári leállások miatt kell összehangolni a szabadságok kiadását. Nem ritka, hogy többen ugyanarra az időszakra szeretnének szabadságra menni, miközben a vállalatnak biztosítania kell a folyamatos működést.
„A jól működő szabadságtervezés alapja az időben megkezdett egyeztetés. Egy előre elkészített szabadságolási terv kiszámíthatóbbá teszi a működést, és jelentősen csökkentheti a későbbi félreértéseket is. Fontos szabály, hogy a szabadság időpontját főszabály szerint legalább 15 nappal korábban közölni kell a munkavállalóval, kivéve, ha a felek ettől eltérően állapodnak meg” – emelte ki a szakértő.
A leggyakoribb tévhitek – és a valóság
Tévhit: A szabadságot a munkavállaló veszi ki. – Valóság: a szabadságot a munkáltató adja ki, a munkavállaló évente hét munkanap időpontjáról dönthet. Gyerekesek esetében ez a 7 nap kiegészül a gyerekek után járó pótszabadság mértékével.
Tévhit: A szabadságot év közben időarányosan kötelező kiadni. – Valóság: ilyen szabály nincs, az éves szabadságot főszabály szerint az év végéig kell kiadni.
Tévhit: A még meg nem szerzett – például a jövő évi – szabadság is kiadható korábban. – Valóság: erre nincs lehetőség: ha az idei szabadság már felhasználásra került, fizetés nélküli szabadság vagy külön megállapodás jöhet szóba további szabadnap igénylésekor.
Tévhit: Részmunkaidőben kevesebb szabadság jár. – Valóság: a jogosultságot nem a napi munkaidő, hanem a törvényi szabályok határozzák meg: a szabadságot napokban szükséges meghatározni.
Tévhit: A munkáltató bármikor visszavonhatja vagy megtagadhatja a szabadságot. – Valóság: erre csak kivételes, törvényben meghatározott esetekben van lehetőség, megfelelő indokolással.
Tévhit: A munkáltató köteles a szabadságot úgy kiadni, hogy a munkavállaló évente egy alkalommal legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól. – Valóság: A Munka Törvénykönyve főszabályként valóban előírja ezt az időtartamot, de azt is megengedi, hogy a felek közös megegyezéssel attól eltérjenek.
„A szabadságolás szabályai első látásra egyszerűnek tűnnek, mégis ezek okozzák az egyik legtöbb félreértést a munkahelyeken. A munkáltatók számára a nyár előtt érdemes áttekinteni a szabályokat és előre megtervezni a szabadságok kiadását. Ezzel nemcsak a jogszabályi megfelelés biztosítható, hanem a vállalat zavartalan működése és a munkavállalók elégedettsége is” – összegezett Bartók Szandra.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”
